Ess, eső ess, hullj rá az arcomra
Ess, eső, ess, csak ne a megszakítóházamba

Tegnap elindultam hazafelé jól, csepereg az eső, és épp egy vihar lyukat kihasználva kirohantam a kocsihoz, beül, pöcröff, örültem mint pecsa. Sigimnél még megálltam egy utolsó csókra, aztán tovább ... Kamaraerdei út, kivilágítatlan emelkedő ... aljában pocsolyák ... FAKK ... ahogy mentem szépen a víz felverődött és jól eláztatta a kismegszakítóimat akik azután már nem akartak kismegszakítani, úgyhogy két hengerrel felküzdöttem magam a hegytetőre, aztán richtig beugrott a harmadik henger is és szaggattam haza. Jeee, pont a mi utcánk elején ismét sikerült benyalnom egy adag vizet a motortérbe, minek hatására egy, azaz egy darab hengerrel felszoptam magam a parkolóhelyre, de a szokásos fordulómat már nem tudtam megtenni ...