Nagyi ...

Nekem az orosz himnuszról mindíg a netes Nagyim jut eszembe ...
Hallgasd meg reggae feldolgozásban: Gimn SSSR_regi

Csak pár szó

No ... most hétvégén lennt voltunk Balcsin .. végre egy kis kikapcsolódás. Ezen a hétvégén megyek a CS-s lanpartiba (remélhetőleg) jövő hét vége ismét balcsi "Öcsibuli" ... Ma megyünk megint az ügyvéldhez - ha lesz időpont - megbeszélni vele még egy pár kérdéses dolgot. Lehet hogy a telekből nem lesz semmi 8( ... Magdinénivel beszéltem, és az eredetileg álltalunk ajánlott 30e helyett 50-60e-t akarna, hogy fizessünk havonta. Így viszont (ha belegondolunk, hogy még ehhez hozzájön a lakástörlesztés, a rezsi, éshát ugye a babóca vagy babócák költségei, ) már igencsak meggondolandó ... Anyám tegnap kiborított, hogy én nem is akarok itt lakni, meg elakarok menekülni valami lakásba, csak hogy ne kelljen az otthoni problémákkal foglalkoznom ... faszkivan. Ehh .. Ma megyünk az ügyvéd után Öcsihez, hogy beszélgessünk vele az éppíttetésről, hogy azzal is jobban tisztában legyünk. Holnap Kriszti Nagyijához megyünk ... pénteken meg Apuhoz ismét beugrok. Szegénykém unatkozik odabennt ... 8( .. de nem tudok mit segíteni .. egyre rosszabbul hall, egyre rosszabbul lát, mozogni is nehezen tud ... 8( ... nehéz ...

Műtét

Betelefonáltam, és ma műtik aput. Megkérdeztem, és be lehet menni utána hozzá látogatóba. Hazamegyek felkapom még Magdinéniéket és Robiurat, aztán megyünk.
Remélem minden a legjobban alakul. Bár előre nem tudni, hogy mi a legjobb 8( ...

Reggel

Aput bevittem az OORI-ba. Megnézte a doki és azt mondta, hogy nem kell combtőben, hanem térd alatt, és megpróbáljuk a protézist. Feltéve, hogy sikeres lesz a műtét. Ez talán a legpozitívabb út apunak, hiszen talán ha járókerettel és bottal, de tudni fog járni. Jó az idő, süt a nap, az intézet a vadaspark mellett van nagy erdők között, szép nyugodt hely. Sajnos mikor megérkeztünk én megijedtem nagyon. Aput is biztosan sokkolta a látvány, hogy jópár ember van (de nem zsúfoltan, hanem levegősen), viszont jóval kevesebb láb 8( ... egy két gyógyuló végtagot is sikerült megpillantanunk még vizsgálat előtt ... nehéz ... a korház a magyar egészségügynek "megfelelő" állapotban van, tehát kicsit lelakott. Viszont belülről "hangulatos", senem művi senem lerobbant. Olyan átmenet a kettő között. Holnap vagy holnap után lesz a műtét, még nem tudni biztosan. Holnap munka után hazamegyek és Magdinénivel, meg a Bátyámmal bemegyünk ... ha meg lesz a műtét, akkor azért lesz jó, ha nem akkor azért ...
Ma még megyünk nagyival a vizsgálatra, meg picimmel az ügyvédhez, ha minden jól megy.
Jameg persze bejöttem dolgozni, egyrészről mert az egyik munkatársam szólt, hogy mit, hogyan lehet megoldani, émmeg mivel úgyis ere mentem volna hazafelé, ezért inkább beugrottam. Na, összeszedem lassan magam, hazamegyek, beszélek Magdinéniékkel aztán megyek nagyimhoz háromra ...

Holnap ...

Holnap korán kelek, viszem aput kilencre a rehabilitációs intézetbe. Ő már felkészült, hogy elfogadj az orvos döntését, ami (ahogy én tudom) amputáció lesz és tolószék. Nehéz lesz, de meg kell ezzel is küzdenünk. Odabent már a főnökséggel megbeszéltem, hogy nehéz időszak vár rám (elmeséltem a helyzetemet apummal és nagyimmal) és hogy legyenek megértők ... Délután négyre viszem nagyimat az MR vizsgálatra a szent imrébe, aztán ötkor felhívom az ügyvédet, hogy mikor tudunk menni hozzá. Ha még holnap akkor holnap öt után, ha nem akkor gondolom pár napon belül ... remélem ...

Feltörekvés

Ma reggel is hétkor már felébredtem, tudtam, hogy nagyapa jön 10 órára, ezért még kilencig fetrengtem és depiztem az ágyban. Nagypapa éppítetni akar a kertbe egy energiapiramist. Szögvas, heggesztve, egybe, lebontathatatlanul. A hangulatomhoz ez még rendesen rátett, utáltam mindent ami mozgott. Aztán jött a "srác", Pista és a fia, akik megcsinálták. Szépen beszéltek, szépen dolgoztak, lekaszálták a helyet neki, elvitték a gazt, felépítették a piramist, aztán kicsit kimentem beszélgetni velük. Nehéz volt. Aztán szóba jött apu, hogy miért vagyok ilyen morózus, satöbbisatöbbi, aztán elkezdtünk a házról beszélni, és elmondott egykét dolgot amitől megoldhatónak láttam ezt a problémát, meg mondta, hogy van ügyvéd ismerőse itt a közelben aki jó ismerőse, úgyhogy nem fog engem lenyúlni, úgyhogy ettől is jó kedvem lett, és annyira feldobódtam, hogy a mélabú és depresszió szerűségből ami nekem volt, egy sokkal vidámabb formára tértem át. Aztán még azt is mondta, hogy ha apu mégis tolósékbe kerül, akkor segít majd átépíteni a lakást, hogy járható legyen, tehát ez a "gond" is megoldódott. beszéltünk Magdinénivel, aki apu első felesége, de végülis ő irányítja a bátyámat aki a telek tulajdonosa, hogy mennyiért szeretnénk a telket átvenni, és hogy szeretnénk még egy-két dolgot kikötni a szerződésben, amire rábólintott, hogy természetes. Kicsit aggódok, mert apu mondta, hogy a végrendeletében, hogyan van felosztva a ház, és nemtudom, hogy az törvényileg, hogy lehet majd érvényesíteni, de erről is fogok majd az ügyvéddel beszélni. Kedden megyek be hozzá. Holnap besélek a rehabilitációs otthon-ban talált kapcsolattal, hogy apunak (mint kiderült) nincs közgyógyellátásos papírja, merthogy állítólag túl nagy a nyugdíja 8/, és hogy ez mennyiben befolyásolja majd a helyzetet, meg, hogy mennyi időbe kerül majd a bejutás, ha apu mégis úgy akarja, hogy meglegyen az amputáció. mert egyenlőre megint visszalépett. Megértem, hiszen most még tud járni, ha sántikálva is, de tud, és nincs arra szorulva, hogy tologassák meg "takarítsák" ... Mikor voltunk nála, felhívta az egyik barátja, hogy rendeznek egy kis kerti ünnepséget amire jó lenne ha elmenne. remélem el fog tudni menni, bár ő lemondta, mert nem akarja lerombolni ott a hangulatot ... szegény apucim ... nem is mondtam. Apu írt egy könyvet a donát kápolnáról, amit kiadtak 500 példányban. Kicsi könyv, inkább füzet, de nagyon szép, sok kép van benne és van belőle dedikált példányom 8) ... Az én dolgos apum ... el nem tudom képzelni milyen lenne, ha egy székbe lenne száműzve 8( ... na nem is agyalok most ezen, hogy tudjak a jövőmmel foglalkozni. Jajjmegmég ... most lementünk kincsemmel a Campiba és kinéztük a jeggyűrűt, sőt meg is rendeltük. 24-ére vállalták, pont egy hónappal későbbre mint amikor eljegyeztem 8) ...

Megtalálnak dolgok ...

Hazajöttem, mert apu beszélt az orvossal, hogy több altatót kérjen tőle, aztán az orvos megmagyarázta neki, hogy arra amire neki kéne, arra nagyon bizonytalan eszköz és eszébe se jusson. Úgyhogy marad az amputáció és a vele járó következmények ... szegény apum, ezt csak velem tudja megveszélni, mert senki más nincs a családban aki meghallgatná ilyen szinten. aztán átjöttem, hogy még mielőtt lemegyünk kincsemmel kicsit a velencei tóra (remélem fürödni) kicsit kiütöm magam tévével ... aztán a "film+" -on ez csapott fültövön: "Több felelőséget akarok. 27 éves vagyok, ez a fordulópont, 25 évesen leszartam mindent, a 26. évemet gyakorlatilag átaludtam ..." ... ilyenkor fáj ... ez a kékharisnya (Cool Blue) című film-ben van ... Még ez is .. KÉK ... Ááááááááááááááááááááááááááááááá

Muzsika ...

Nézem a szánit és egyszercsak az egyik postban volt egy klipp ... Boten Anna (Anna a Bot) ... és rájöttem, hogy mi az ami még nyomaszt, vagy mi az ami miatt nehezebben találok magamra ... nincs zeném ... a kocsiban beszart a rádió, idebenn mostanában nem hallgattam zenét, és pont most amikor kellene, hgoy egy kicsit segítsen az agyamon ... lehet hogy ez csak egy pillanatnyi segítség most, de meghallgattam, és jobb lett a kedvem ... hallgatok most mást is .. Csabám rádióját, vagy esetleg a régi radiomax még működő elérését ... talán segít ...

A zsák

jaéshogy mi is van a zsákban? ... nézzükcsak ...
- A legfontosabb, ami ezt a törést hozta, az apum. Hogy ha vállalja az amputációt akkor hogyan és kikkel lehet majd a lakás átalakítást megoldani, hiszen most nem tudna bejutni a szobájába tolószékkel. Magdáék tudják e segíteni egész nap, vagy nem képesek rá, és ápolót kell mellé keresni. Ha nem vállalja, és önmaga vet véget az életének akkor a rendőrségi ügyek, hogy mi lesz akkor, vagy mi van akkor, ha megpróbálja és nem sikerül, és egy még vegetatívabb szintre kerül? ...
- Ha elmegy apum, akkor az örökösödéssel járó hercehurca, hogy kinek mi, meddig, mibe lehet belekötni, mi az amiből baj lesz, amit nem lehet előre tudni.
- Van az egzisztencia kérdés. Hogy megvegyük-e végülis a telket, ami baromi jó lenne, hiszen kertesházunk lehetne, és a telek nem lenne jelentős költség (az elején). Viszont a házépítés az nagyon nehézkes lesz. Hajazunk a könnyűszerkezetesre, de egyre több negatívumot hallunk felőle. Téglásból meg nemtudom, hogy mekkorát lehetne építeni. Van egy építtető ismerős aki talán tud nekünk segíteni. A végén lehet, hogy nem is fogunk itt lakni, hanem el kell, hogy költözzünk valami panelbe vagy ilyesmi ... bár lehet hogy jó lesz, csak ez mégjobb lenne.
- Nagymamim akit kell most mindenféle vizsgálatra hurcolászni. Szerncsés vagyok, hogy a cégem nem szól semmit ezért, és meg tudom oldani, szóval ez inkább csak hab a tortán.
- És tegnap még azon kezdtem el filózni, hogy mi lesz velem 10-20 év múlva? ... Mi lesz ha én már öreg leszek programozónak? ... Mit fogok akkor csinálni, miből fogom eltartani a kis családomat? ...
- Nomeg most minden nyomaszt, ha egy öreg nénit/bácsit látok az úton, ha a tévébe azt mondják, hogy halál, ha borús az idő, ha melegem van. Nagyfater hülyeségei is buzerálnak, meg az, hogy nehogy nekik is most legyen valami bajuk ... mert akkor itt családi káosz lesz.
- Anyun is látom, hogy egyrészről szeretné ha már elhúznánk, ezt meg is értem, merthát még találhatna magának valakit, akivel találkozgathatna, de így, hogy mi is itt lakunk, így baromi nehéz lehet ... másrészről látom, hogy aggódik. Akkor a lakás amit felújítottunk, és jönnek elő a régi bajok ... Áhhh ...

Mit tegyek, hogy újra mindenben a jót lássam, hogy a bajokat kezelni tudjam jobban ... nemtudom ...

Sadly days ...

Még mindíg szintem alatt vagyok ... A reggel és az este a legrosszabb amikor csak a gondolataimba süllyedek ... Az egész megoldásra váró zsák valamiért nem akar kinyílni, hogy sorbarendezhessem őket, hogy átláthassam, csak a hátamon van, és nyom. Nem tudom, hogy ez valami miatt nekem belülről jön, hogy nem akarok vele foglalkozni vele mert félek tőle, vagy valami más ... lehet, hogy egy pszihiáter kellene nekem, hogy segítsen ... két érdekes gondolat is az eszembe jutott az állapotommal kapcsoaltban. az egyik az, hogy "Lehet, hogy pár nap alatt kell felnőnöm, hogy pár nap alatt kell annyit változnom, mint amennyit más évek alatt változik?", a másik pedig reggel az angol órán jutott az eszembe. Ehhez festő kellene, nagyon szépen meg tudná festeni, ahogy egy sötét sarokban fél és sír egy maci bohóc ... sírás ... erről mindíg eszembe jut, hogy a sírás túlnyomó része önsajnálat ... és nálam ez így is van ... magamat sajnálom, hogy nem tudok magamon segíteni ... De szerencsém van, hogy van nekem egy kincsem, aki nélkül sokkal szarabbul lennék ... nagyon szeretlek babóca.

Idegbaj ...

Na, tegnap majdnem felrobbant a fejem .. a hosszabb haj, és az egyéb problémák és önemésztés, etc levezetéseképp, mikor hazafelé mentem, rácsörögtem Kicsimre, hogy azonnal fürdőruha és mennyünk le egy fél órára velencére fürdeni mert megőrülök ... lementünk, kettesben, kicsit mindentől távol, csak lebegni ... de nagyon jó volt ... segített ... még mindíg nem vagyok önmagam ... valahogy nagyon húz most minden ...