Wuk, avagy küzdelem a kilométerekért
2003.03.21 - estefelé

Kiléptem az épületből odamentem Wukihoz, beszéltem hozzá, jó fiú, beültem, szépen, slusszkulcs elforgat, seképsehang. Mégegyszer. Tózse, mégegyszer, dettó, sájsze. Valamit biztos rajtahagytam, vagy Mózitól elfelejtettem megkérdezni, hogy mit ne buzeráljak - gondoltam én -
Telefon, kolléga kirobog, bikakábel, másik kocsi, söndöndöröndön, fasza, megy ...
Megyek be város felé, megy fel a hőmérséklet ... ájvé mikor a mutató már elég sokat mutatott leálltam a kocsival, szépen félre a Budaörsi út (ott még M1/M7) leálló sávjába. Motor leállít .. mondom, nemá' .. keringtetek alapjáraton. Slusszkulcs elforgat, seképsehang. ÓÓÓÓÓÓ bázze!
Mózit hívom, felveszi, kérdezem csinált-e ilyet, aszongya nem ... igaza is van, említ vmi akkusarut mint ötlet, és láss csodát, az ... egy iciripicirit lötyögött, meghúztam fáinul, és egyből indult ... vártam még egy picit, hogy hűljön a werda és útnak indultam.
Pár remek kilométer után kiálltam egy Shell kúthoz, mert hát megint csak melege volt a picinek. Telefonhívás, szerelő, mi ilyenkor a teendő.
Aszongya, meg lehet próbálni kivenni a termosztát (igen, automatikus tárgyrag!), hátha az nem nyit rendesen ... De előtte prószáljam meg a még meleg motort légteleníteni a termosztát zárósipkáján lévő csavar segítségével, mert oda be szokott néhány bubi állni és lehet hogy az a gáz ... megtettem az utóbbit, jött némi gőz aztán víz aztán elzártam. Fasza.
Bëlgáék után szabadon: "Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, egyesbe be, nagykirály a motorhang, mellettem a kaszni pang."
Ismét pár remeknek is titulálható kilométer után, már eljutottam Budaörsről a Mamutig, ott megint félreáll, megint légtelenít (mondom légtelenít megen!, már itt kellett volna sejteni), vár sokat, megy tovább .. már majdnem elértem a Nyugatiig (cél a wesztend pici center) amikor megint marha meleg a motor.
Faszooom, nemérdekel, gyorsan felmentem a parkolóba, ott épphogy találtam egy parkolóhelyet, szépen túlmegyek rajta, irányjelző, hátramentbe kapcsolok, kiskuplung, elindul előre. fék. Namégegyszer, nagykuplung, kihúzjól váltókar, berak rükverc, kiskuplung, elindul előre ... asszem itt volt az első olyan pillanat amikor a belső akkusztikát kihasználva egy szép viszhangosat kurvaanyáztam.
Patthelyzet alakult ki mikor egy autó mellém ért és ujjával böködött naívan az akkor még elfoglalatlan parkolóhely felé, szemét aképp helyzve, hogy ezt sugalja: "Most beállsz oda, vagy meg se tudod mozdítani a werdát és akkor én beállnék oda" én pedig erre aképp helyeztem az arcizmaimat miszerint "Engem nem érdekel, ha beállsz oda én rádtolom a gépet". Meg is értette ezt, tovább állt.
Kocsiból ki szerencsére sík terep, betoltam a parkolóhelyre 8)
Érdekes volt látni az arcokat akik mögöttem mentek el parkolóhelyet vadászva, hogy "Nimmá a lerobbant kurvaannya, foglalja itt a helyet"

Wesztendbe be

Sigit mekkerestem, mentünk volna farmert venni nekem, de én ezt az idegi állapotomra való tekintettel napoltattam.
Gondoltam nagyot, a terv a következő volt: felhívom fatert, hogy elvitte-e-ée a kéket a szerelőhöz, mert ha nem és a termosztát kivétele sem segít a sárgán akkor valahogy hazamegyünk Sigivel, át kékbe, onnan Óbuda, másnap kék vissza, aztán mehet szerelőhöz.
Na ez nem volt egyszerű. Hívom fatert stabilon (gondoltam úgyse hagyja bekapcsolva a mobilját), kicseng ... sokáig ... üzirögz, fakup ... hív ... kicseng ... sokáig ... üzirögz, fakdetsit, hív mobilján, hátha, kicseng, kicseng, kicseng ... egy idő múlva letettem ... fakit, hívom anyut Matávon (ja, szintén a stabil), cseng cseng cseng, de semmi. Hívom anyámat a mobilján ... cseng cseng semmi ... ÁÁÁÁÁ itt már ideges voltam, mondom mindenki meghalt alszik és/vagy bulizik? ... hívom húgomat, cseng cseng cseng, aztán felveszi, VÉÉÉÉGRE ... Mondom neki kopogjon faternak. Aztán már minden zsír volt. A kék otthon, (mint ugyi biztonsági tartalék)

Thermostatus exitus, avagy ki a termosztáttal a p|csába prodzsekt

Wartburgosnak tartom magam, úgyhogy apróbb javítások és útszéli berhelések bejátszanak. Gondoltam hát a WCC parkolójában naná nekiesek és kiveszem a termosztát, rettegve attól, hogy a hengerfejbe bele ne szakadjon a csavar (ahogy azt a lelkemre kötötte a szerelőm). Szépen komótosan kibányásztam belőle mint "nagy szerelő", összeraktam és nekiindultunk az útnak. megy mendegél, a víz jó ... fel is hívtam fatert, hogy relax, nem menünk haza ... aluggyon ...
Naná, hogy rá 5 kilóméterre már rotyogott az egész ...
Félreáll és 3-4 lépésben megtettük a WestendCityCenter - KülsőBécsiÚt távolságot.

Tisztára mint az alkohol ... ugyanis jött az iszonyatos másnap

Már előre rettegtem, hogy mi az isten lesz? ...
A napi program az volt, hogy reggel a sárgával haza Délbudára, (cirka 35-40 km) onnan ki Budaörsre szintén a sárgával (bár ez már akkor bajosnak tűnt, de még nem lehetetlennek) ott kis emil, kis beigért blogolás, aztán 13:00 a csürhe megindul Döbröntére.
Ja, így is gondoltam mikor felkeltünk reggel 8-kor és 9-kor nekivágtunk az útnak.
Kb. 3-4-5 km-enként rotyogott a vize pici sárgának, nekem meg az agyvizem.
Már az alagútnál jártunk, de még mielőtt a körforgalomba bementem volna és ott robbant volna fel az egész kiálltam, felhívtam Csabámat, hogy ugyan "gyüjjékmáelő, íjéhívó Buga Józsi" és Csabám nem olyan volt mint a bakter anyósa az indul a bakterház ominózus jelenetében, hanem jött, és kb. háromnegyed óra múlva már vontatott is haza. (Addig meg egyszer lehűlt a gép és én keresztülvergődtem a körforgalmon)
Vontatás közben láttunk egy rózsaszín IFÁt
Még a várás időszakában felhívtam Danit aki vitt minket Döbröntére, hogy jöjjön egészen a házunkig, és onnan menjünk, belement, úgyhogy örültem.
Hazaértünk, beugrottam gyorsan átöltöztem "munkásba", némi szenvedéssel leszenvedtem a vontatókötelet, aztán lakásba be, fürdés, készülődés, és pár perc csúszással el is indultunk.