kedd, április 07, 2009

Casting - mint olyan.

Erős rajongói nyomás hatására elmesélem milyen volt a khászting :D
Szóval pénteken még lebeszéltem az ismerősömmel (általános iskolai osztálytársnőm), hogy akkor még aznap vagy hétfőn lehetne menni 10-től 17-ig náluk, a Playground Casting Ageny-nél, vigyek rövidgatyót, trikót és sportciópőt. Mondom ez kicsit gász, merthát ugye meló az ötig van hivatalosan. Szerencsére kaptam szabit hétfőre, úgyhogy reggel összeszedtem magam és elmentem. Bedobtam két órányi zsét az automatába mert gondoltam tülekedés lesz. Felmegyek, bemegyek, senki. Márminthogy csak a "helyiek" meg én :) Szilvi kijött, üdvözölt és kezembe nyomott két papírt. Az első, hogy az ügynökségnél legyek regisztrálva, a másik pedig erre a reklámfilmre való jelentkezés. Kitöltöttem a papírokat, bár a mell-csípő-derék-konfekcióméret-nadrágméret-ingméret témakörben (sajnos) értetlenül álltam. Egy centivel az első hármat sikerült lemérni, de a többi üresen maradt.
Kijött egy srác aki szólt, hogy akkor öltözzek át, majd miután ez megvolt bevitt a műterembe és mondta, hogy álljak a jelre. Az egyszerűség kedvéért az volt a földre írva egy helyre, hogy "jel" :D ráálltam, majd ő csinált pár távoli (gondolom teljes alakos) és pár közeli képet. Utána mondta, hogy mondjak pár szót magamról, hogy hívnak, hány éves vagyok mivel foglalkozom, azt felveszi videóra. És 3, 2, 1 ... őőőő ... Helló! ... nagynehezen túlestem pár mondaton, de eléggé kusza lehetett, hiszen nem is készültem erre :D
Aztán mondta, hogy a reklámfilm úgy fog kinézni, hogy egy futót kellene alakítanom, kezdjek el nyújtani (mintha), aztán majd ő beszól, hogy felkészülni, akkor álljak rajthoz majd mikor mondja, hogy mehet akkor kezdjek el vadul futni de egyhelyben, majd egy idő múlva kezdjek kifulladni, elfáradni, álljak meg, aztán majd ő mint a tömeg bíztatni fog és akkor kapjak újra erőre és kezdjek el megint futni. Én mint akinek aszthmája van tudom, hogy miről beszél (áh, dehogy tudja. dehogynem. dehát nem is fullad. látott volna pár évvel ezelőtt) kifulladás ügyileg, úgyhogy elkezdtem nyújtani, futni (a futásnál majdnem átszakítottam véletlneül mögöttem a szines vásznat :D) aztán lassulni, oldalfogás, köhögés (sípolni sajna nem tudtam, de ha kell az is menni fog "rutinból"), megállás, majd elkezdett ő mint tömeg szurkolni, ettől én erőrekaptam és elkezdtem ismét futni. Ezt mégegyszer felvettük, egy kicsit rövidebb verzióban. És vége. Visszaöltöztem, elbúcsuztam Szilvitől és a többiektől, és bejöttem melózni.
Köszönöm a szurkolást és a szorításokat :D Amint van fejlemény, írok :D

1 megjegyzés: