A búcsún túl

Szombaton Apu barátja, az idén 90 éves Pelikán Imre bácsi szervezésében egy szép szertatás keretében elbúcsúztattuk Aput. Sokan eljöttek (olyan 60 fő körülre saccolom), többen búcsúbeszédet mondtak. Ismerősei, barátai, társaságok akikről mesélt. Még a helyi polgármester is eljött és elbúcsúzott Aputól. Mindíg meglep, hogy hányan ismerték és szerették őt. Tudtam, hogy sokan, de erre nem számítottam. Apu ilyen volt. Sosem kérkedett azzal, hogy mit csinált. Sok sok ember köszönheti és köszöni is neki a sikereit. A helyi "média", a PromontorTv is kinnt volt és videózott és elvileg most pénteken egy emlékműsor keretében le is adják.
A Klauzál Gábor társaság itt, az interneten is megemlékezett Apuról és a szertartásról. Köszönöm nektek is, és mindenki másnak aki ott volt.

Koszorújára egy idézet került:
"Ne állj zokogva síromnál, nem vagyok ott, de ott vagyok az ezer szélben mi fú"

most megkerestem a teljes verset, két fordítást is találtam:

Greg Schreiner - Ne állj meg sírva ...

Ne állj meg sírva nyughelyem elött,
ne hidd hogy alszom, hisz ott sem vagyok.
A halkan fúvó szellőben találsz meg,
és a hóban, mely gyémántként ragyog.
Vagyok a napfény érett búzatáblán,
őszi eső, mely gyöngéden alászáll.

Ha kora reggel egyszer arra ébredsz,
hogy madárraj száll arra szárnysuhogva,
ha szíved csendes éjben engem érez,
én sugárzom rád, csillagként ragyogva.

Ne állj hát sírva nyughelyem elött!
Emlékezz rám, és a halál
nem vesz rajtam erőt!



Ne állj zokogva síromnál,
nem vagyok ott
nem alszom.

De ott vagyok az ezer szélben, ami fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon,
én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső,
amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban veled.
A csendesen köröző madár szavában,
de én vagyok a csillag is,
mely rád süt az éjszakában.

Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott,
Nem haltam meg.