Este 8-kor találkoztunk Árpival és Manóval Budaörsön, szétosztottuk a kunát, vettünk autópályamatricát és végigcsaptunk magyarországon. Fél egy felé értünk Letenyére, gond nélkül átsuttyantunk az új személyikkel.
8:28 pisiszünet, 10:00 megálltunk , hogy végre megnézzük a tengert ... ezt láttuk szájtátva:
Ami még nagyon feltűnő volt, az a Audi-VW konszern nyomulása .. pontosabban, hogy 1es, 2es, 3-as golf, Audi 80, 100, A3, baromi sok van ... szerintem a kocsi min 80%-a .... nagoyndurva .. bár kicsit megnyugtatott, hogy ha a kicsi audimnak bármi baja lesz, akkor alkatrészből nem lesz hiány 8) ... 10:50-kor Dubrovnik már csak 93 km ... Út közben kialakult egy mondásom ami végigkísérte mindennapjainkat ... miszerint "Érintsünk herét a vízbe", ofkorsz a jelentése: mindenképp menjünk le a strandra. 12:30-ra meg megérkeztünk Cavtatba. Itt úgy tűnt, hogy Manónak eltűnt a személyije, kiderült, hogy Zsolt kedves munkatársam elfelejtette odaadni a "reservation ticket"-et, szóval hihhetetlen nyugodsággal és kevés angol tudással bementem az első "Tourist Information"-ba. Közöltem a csajjal (mikor már beszéltem Évával, aki foglalta nekünk a szállást), hogy egy bizonyos Lagrotta (ezt nem tudtam megjegyezni) utazási iroda 23-as appartmanját keressük. A csaj értetlenül nézett rám, aszont ilyen, hogy Lagrotta nincs, ekkor bejött már Árpi is és folyékony angol beszéddel megértette a problémát a csajjal, mire ő mondta, hogy menjünk át egy másik (az általunk térképen megjelölt fizikai lokációhoz közelebbi) TuristInformation-ba. Jó, átmentünk, ottsetudtak semmiről ... fasza ... Éviből már minden infót kiszedtem, mire kijött azis, hogy oda kell menni a pontos címhez, mert ott lakik a tulaj is. Cavtatban esküszöm ez a rész volt a legbonyolultabb, mert nem voltak utcatáblák, nem voltak házszámok, úgyhogy csak nagyon nehezen találtuk meg a szállást. Az is jófej volt. Egy csávó bóklászik az úton, mondom neki, hogy xxx utca 4-es számot keresem. mire ő visszakérdez, hogy 4?, mondom ja, erre felvitt kéróra 8) ... ő volt a tulaj 8) ... 14:00 gyorsan felcuccoltunk, ergo "megérkeztünk uticélunk végéhez, vége egy kalandnak, monjda apa most." hát egy picit több mint 12 óra út ( 1010km, 16 óra vezetés, ha a pihenőket kihagyom ).
Fenn azért megnyugodtunk. Baromi nagy, baromi jól felszerelt a kecó, és hihhetetlenül relaxáló a kilátás:
Fáradtság:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése