Sadly days ...

Még mindíg szintem alatt vagyok ... A reggel és az este a legrosszabb amikor csak a gondolataimba süllyedek ... Az egész megoldásra váró zsák valamiért nem akar kinyílni, hogy sorbarendezhessem őket, hogy átláthassam, csak a hátamon van, és nyom. Nem tudom, hogy ez valami miatt nekem belülről jön, hogy nem akarok vele foglalkozni vele mert félek tőle, vagy valami más ... lehet, hogy egy pszihiáter kellene nekem, hogy segítsen ... két érdekes gondolat is az eszembe jutott az állapotommal kapcsoaltban. az egyik az, hogy "Lehet, hogy pár nap alatt kell felnőnöm, hogy pár nap alatt kell annyit változnom, mint amennyit más évek alatt változik?", a másik pedig reggel az angol órán jutott az eszembe. Ehhez festő kellene, nagyon szépen meg tudná festeni, ahogy egy sötét sarokban fél és sír egy maci bohóc ... sírás ... erről mindíg eszembe jut, hogy a sírás túlnyomó része önsajnálat ... és nálam ez így is van ... magamat sajnálom, hogy nem tudok magamon segíteni ... De szerencsém van, hogy van nekem egy kincsem, aki nélkül sokkal szarabbul lennék ... nagyon szeretlek babóca.