Szerda. ... amikor érzed, hogy beüt ...
Az ellenség neve ... Brutális Bronhitisz .... Tiszta Rambó vazze ... a lényeg, hogy ezt diagnosztizálta a doki, úgyhogy sebtiben elmentem még a régi könyvelőhöz, aki elfelejtett papírokat és végre sikerült megoldania, aztán haza.
Láz, szédülés, fejfájás, általános gyengeség, torokfájás, tüdőfájás ... Csabi szólt, hogy menjek már át, mert az EasyRecovery már végigjutott a winyón, de kiírt egy rakat mindent, oszt mi legyen? ...
Nem mentem át .. szarul voltam ...

Csütörtök ... Hencser ...
Már "mintha kicsit jubbanvónék" ahogy anno az indulabakterházban mondta a bakter ... 8)
Kicsi videózás, pihenés ... De still szar közérzet ...

Péntek ... A nem pihenős nap ...
Reggel felkeltem, levittem a videókazit Tücsöknek a tékába, közbe felhívtam Csabit, hogy mi lesz, ugyanis mennék szerelőhöz és neki kéne visszahozni, de, hogy lesz-e kocsija, az kérdéses volt. Szóval hívom három felé, mondja, hogy fél órán belül el kellene érte mennem, onnan a faterjához, aztán vissza a munkahelyére, ott kis tárgyalása van még, aztán mehetünk is a szerelőhöz. Szerelőt nem sikerül elérnem, nem tudom, hogy jó-e ha csak öt-fél hatkor viszem a gépet (hisz hatig dolgozik, és még ki kellene kapnia az injektort). Csabám ekkor még épp a másik kocsihoz vitte az Apját, én meg mit tehetnék? Várok. Körülnézek, pont ott állok, ahol régen látott ismerősnőm, Ági dolgozik. Felhívom, és már várom, hogy mondja a szokásos "Nem, sajnos most nem tudok kimenni, mert annyi a munkám", erre az "Itt vagy előttünk? Jó akkor megyek" szöveget kaptam. Nem tudtam elhinni. Végülis dumáltunk egy kicsit, megmutatta a 6 hónapos pocakját 8) ... Aranyos volt ... Aztán Csabámhoz. Ekkor már négy óra volt. Úgy gondoltam, hogy fél ötkor legkésőbb el kellene indulni. Csabám óra 30-kor megjelenik, egy munkatársával, akinek elkezdik a kocsiját buzerálni, pár perc múlva odamegyek, "na, elindulunk 5 percen belül, vagy menjek előre?" Csabám töpreng ... "Szerintem megleszek, de biztos ami biztos menj előre". Úgy is tettem, és mint kiderül nem is bántam meg. Szóval megyek, szerelőnél megállok, javában melózik, mondja, dobjam le a kulcsot a műhelybe. Ledobom, felhívom Csabit, hogy mikor jön (ekkor már eltelt fél óra) "10 perc és indulok" ... dejó .. na mindegy, elindultam, egy fél kilométernyi járás, meg szédülés (ilyen állapotban nem kellett volna) pont akkorra értem ki a Grassalkovitch-ra mint amikor Csabám odaért ... Hazahúztunk, pihentünk ...

Hétvége ... Lemondások árán ...
Szombaton meg voltunk invitálva egy Bowling partira ... nem mentünk, mert még mindig úgy éreztem, hogy nem kellene. Meg egy kicsit zavart az antibiotikumon lévő mellékhatás "Inszakadás (ahillesz in)" szóval nem kockáztatok. Viszont más sport ment ... Többször is .. Bár majdnem meghaltam, de kicsim ... ez lett volna a legszebb halál 8)))))
Vasárnap beszedtem az utolsó bogyót, és pihentem egész nap. Este invitált Katyu karaokizni, de sajna nem mentem, mert azért még nem voltam 100-as.

Ma reggel meg munkatársam hozott be, mivel a kocsi még a szerelőnél van ...