Félelem és reszketés: Snassz vigasz van? ...

Naszóval ugyi pénteken az utolsó bejegyzés sajnos igaz, de csak féligazság. az MP3 könyvtáram (benne több mint 10e mp3, már szépen leválogatva, berendezve, etc) ment gajra. Pénteken rohantam is Csabihoz, hogy valami virrámrescue keretében a winyóról mentsük már le a menthető képeket, meg ilyeneket. Szerencsére szombatig le is mentettünk róla cirka 30 gigányi cuccot. Megvannak a képeim (az sincs ofkoz máshol archiválva, erről majd gondoskodom .. de otthoni gép nélkül elég nehéz ...).
Szóval pénteken hajnali fél egyig "szoptunk" a winyóval, úgyhogy otthagytam Csabinál ... Másnap délelőtt mentünk át, akkor még a maradékot lementettük, aztán leültünk Activity-zni ... jó volt .. főleg, hogy a reggel beszedett Diclofenac tabletta megtette áldásos hatását, és mintha elfújta volna a hátfájásom. Reggel még úgy voltam, hogy bár én szerveztem meg az esti Verne bulit, de nem megyek le mert járni nem tudok. Este hét és fél nyolc között érkeztünk kincsem szüleihez, Anyujának a szülinapját ünnepelni ... este 10-re visszamentünk Csabiékért, felkaptuk őket és irány a Verne 8)
Nagyon ránkfért már .. Főleg Csabiékra ... Kell a kimozdulás gyerekek! ... Verne nem volt most csurig tömve, de voltak emberek, mi sem voltunk annyian, hog ytöbb részre bírjon szakadni a társaság, és a hátam is rendbejött annyira, hogy bár kicsit fájt (mind nekem, mind annak aki látta 8) ), de tudtam táncolni ...
Vasárnap döglöttünk csak otthon meg videóztunk ... megnéztük a Stitch2-t 8) nagyon aranyos az a rajzfilm ... Ma reggel pedig kaptam egy olyan infót, hogy bizonyos TIRAMISU vagy EasyRescue progival lehet, hogy vissza tusom állítani a winyómat ...

A lepény hal először, a remény hal meg utoljára