Bár nem feltétlen a környezet kímélése a fő motiválóerő (bár jól hangzana, hogy ha CSAK az lenne), hanem a mindenféle fölösleges fogyasztó nyirbálása. Van nekem egy dolgozó kuckóm ahol gépek, monitorok, lámpák, kütyük vannak amik jó részét csak akkor használom ha ténylegesen a ott ülök. Innen kiindulva már régóta tervezgetek egy olyan "rendszert" aminek jelzést tudok adni, hogy ott vagyok vagy nem vagyok ott és így a biztosan fölösleges készülékeket ki tudnám kapcsolni. A kapcsolgatós konnektor jó dolog de a francnyavaja hajolgat le. Esetleg távirányítós konnektor, de az is fogyaszt alapjáraton valamennyit.
A dolgot kicsit nehezíti, hogy a lekapcsolandó eszközök egy része a szünetmentesre van kötve (monitorok, külső dvd író) mások pedig a sima 220-ra (lámpa, hangfal, tv)
Kezdetben jött a kapcsolótábla ötlete ahol főbb csoportokban egy 4-5 kapcsolóval kapcsolgatnám a különféle részeket, aztán ezt (a nagy mennyiségű kábelköteg ami emiatt kellene miatt) továbbgondoltam, hogy ugyanúgy kapcsolótábla, de mostmár gyengeáramú kapcsolókkal, relés konnektorokkal, led-es visszajelzésen, sőt 10 percre rá már a mikrokontrolleres vezérlésnél voltam ahol a számítógép is tudja jelezni hogy nagyon inaktív vagyok és kikapcsolja a dolgokat. Naés nagyjából itt csapott le a relém.
Pénteken amikor próba túrát tartottunk Krisztivel és Zsófival -hogy meglássuk, Kriszti hogyan viseli a napi megpróbáltatásokat- bementünk a Bauhaus-ba és ott rámtört a "francba, megcsinálom egyszerűen" érzés, miszerint lesz egy dupla kapcsoló, az egyik a szünetmentes részt kapcsolja, a másik a sima 220-at.
A bauhaus kevéske kis dolgozója előtt le a kalappal mert eddig ahányszor mentünk mindig türelmesek és segítőkészek voltak, de sajnos mivel kicsit kapkodósan kellett összeraknom a képet ezért sikerült egy 2500 Ft-os kapcsolót szerezni (Legrand, dupla váltókapcsoló, falra szerelhető), de ma már rájöttem, hogy egy sima kétáramkörös kapcsoló bőven elég lett volna 800 forintért (szintén külső) aminek ráadásul egy kapcsoló-felülete van, mert a kettő tulajdonképpen minek, plusz a csokit kihagytam, de szerencsére az mindig van otthon :)
A sütemény hozzávalói:
- Két darab 6-os elosztó (800 Ft/db)
- Egy darab kétáramkörös 220-as kapcsoló. (ha az ember okos, akkor 800 Ft)
- 4 eres 220-as kábel. (185 Ft/m)
- Egy kicsi doboz amibe a mágia megtörténik.(157 Ft)
- Egy darab 8-as csoki. (talán 100/200 ft)
Elkészítés:
Fogjuk a nyers hosszabbítót és a farkánál kettévágjuk ízlés és aszerint, hogy mennyire van egymástól a két betáp forrás és/vagy mennyire kell majd külön vinni a konnektorokat. pucoljuk meg szépen a kábelvégeket (26 blankolás!)
Fogjuk a szép dobozkánkat és ellentétes oldalon két-két lyukat fúrjunk rá (lehetőleg a kábel szépen pásszentosan menjen bele), majd az egyik merőleges oldalfalra is lyukasszunk egy szépet a kapcsoló vezetékének. minden oldalról gyukkodjuk be a kábeleket (a kapcsolóba is) majd kérjünk meg egy embert akit már rázott meg 220, de tudta, hogy az miért volt és majd ő beköti.
Így néz ki összeszerelve (a kis doboz vízhatlan módon záródik, csak itt nincs rajta a KUPAK)
Most az asztal mögött van 4 darab 6-os elosztó (durvának hangzik, tudom, durván is néz ki) külön-külön : fix 220, fix szünetmentes, kapcsolt 220 és kapcsolt szünetmentes. Kis méregetés után kiderült, hogy ez nálam kb 28w-ot kapcsol le (a standby-ban maradó monitorok KÁOSZ, hogy mennyit esznek) vagyis hozzávetőlegesen 4 hónap alatt visszahozza az árát (nekem 6 hónap a drága kapcsoló miatt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése