Ma egy picit lendíteni akartam a képkeretPC projekten, de sajnos lyukra futottam.
Utóbbi időben (alacsony prioritással ugyan, de) keresek olyan képkeretezőt aki szeret problémákat megoldani és nem csak "én csak gyémántberakásos aranyozott szélű eredeti tikfából készítek keretet" gőggel és/vagy OKJ-s képkeretezőként "Ezt így beviszem a gépbe ide be és akkor majd jön majd" áll hozzá.
A guglit megkérdezve képkeretezőkben nincs hiány de elunom magam a tizedik galéria "... és még vállalunk képkeretezést is" részénél mivel sejtem, hogy az nem lesz az én hobbipénztárcám zsebéhez mérhető.
Még pár hete a lágymányosi híd lábánál lévő OBI-ban találkoztam egy szimpatikus figurával aki egy kis keret darabot is csinált nekem, hogy tudjak kísérletezni. Másodjára mikor visszamentem már egy másik fazon volt ott és miközben kikönyökölt belőle az unalom, közölte, hogy két munkanap egy szaros keret (az előző srác a negyed keretet bruttó 5 perc alatt hozta)
Az utcánkban lévő keretező kijelentette mikor Kriszti a kis keretdarabot mutatta, hogy "ő ilyen papír izékkel nem foglalkozik, csakis FÁVAL" és ettől a monológtól akkor sem szabadult amikor kérdezte tőle Kriszti, hogy "és akkor FÁBÓL milyen lehetőségek vannak" ...
Pénteken a Bauhaus-ban felfedeztem, hogy van képkeretező részleg de sajnos akkor már nem volt ott érdemben senki, úgyhogy tegnap összeraktam a kibelezett noti részeit egy notebook táskába (mintha Frankenstein dobálgatta volna a szörny még darabos részeit egy búvárruhába) és ma bementem széles vigyorral az arcomon, hogy ITT bizony segíteni fognak.
Meg is találtam az emberem, vázolom neki a helyzetet, hogy "notebookból kihalászott LCD panel és mögötte az elektronika" amit ő már-már Steven Seagall-i mimika repertoárral követett, de mikor elértem a "de nem elég a sima keret, felépítményt szeretnék rá" akkor felcsillant a szeme (lásd az előző képen a "Proud" szónál) és elém hoz egy beszarás-behugyozás gyönyörű keretet ami mögött ott van egy kb 4cm mély doboz. Én spontán beledurrantottam a gatyámba.
Kérdeztem az árakról mire ő fondorlatosan visszakérdezett a méretekre. Na itt jött el az a pont ahol kicsit bepánikoltam mivel észrevettem, hogy OTTHONHAGYTAM A MÉRETEKET FAKKJEEEE. Kis telefonálgatás után azért meglettek a közelítő értékek (mert a notebook belsőség a táskámban már csak a "bepróbáláshoz" kellene, hiszen mindent eléggé kiterveltem és mm-re megvannak a méretek).
Mikor újra felvettük a fonalat kezdett gyanús lenni, hogy a "de én nem feltétlenül kérnék bele paszpartut mert akkor külön kell tákolnom bele valami belső rögzítő keretet a panelnek, plusz nem is kell nekem az üveg előlap hiszen jó lesz az LCD maga is meghát a velúr belsőhöz sem ragaszkodnék" frázisom után kibukott belőle, hogy "Dehát itt nincs műhely. Ezeket egy külsős cég csinálja. Én beírom a gépbe a méreteket amit megad és ők hozzák a dobozt két héten belül. Variálni nem sok mindennel lehet, ez így jön.".
Itt egy könnycsepp gurult a szemzugomba mert úgy éreztem elárultak. Megnéztem a 87 keretmintát, kinéztem kettőt, csináltattam a sráccal egy-két számítást (hogy azért tudjam nagyjából, mi mennyi) majd gyors búcsút intettünk egymásnak. Láttam arcán a bánatot (Lásd Steven Seagal mimika : SAD), de ez már nem enyhített az én fájdalmamon ...
Egy hozadéka mégis volt a mai napnak: Amit keresek azt úgy hívják, hogy "tárgykeretezés".
Továbbra is úgy tartom, hogy a Bauhaus kurvajóhely. És tényleg segítenek, ha tudnak.
Egyébként én mint "oldjuk meg" ember sokszor szembesülök azzal, hogy a barkácsáruházakban nem "oldjuk meg" emberek dolgoznak, hanem "adjuk el" emerek. Oké, ez naívság a részemről és mármár keserédes paráznasággal megyek oda az eladóhoz, hogy "keresek egy olyan BÁRMIT ami tömör fém rúd, 9.5mm az átmérője, se több se kevesebb és minimum 9.5 cm hosszú" Erre a sztenderd válasz a "mi nem tartunk olyat."
Pedig milyen jó lenne, ha azt mondaná, hogy "Figyelj, itt ez a kapupánt csavar, bár 10-es, de a sima részénél pont 9.5mm és ez a rész megvan 10cm. Namost a végéről lefűrészeled a menetes részt és meg is vagy 125ft-ból."
Nade ilyen nincs. Főleg, hogy a 10-es kapupánt csavar sima részének az átmérője 8.95mm amitől a székem amibe ez mint billenő-tengely kellene lötyögni fog ami pedig unkomfort. De gondolom nem ez állt a "mi nem tartunk olyat" hátterében.
Az utcánkban lévő keretező kijelentette mikor Kriszti a kis keretdarabot mutatta, hogy "ő ilyen papír izékkel nem foglalkozik, csakis FÁVAL" és ettől a monológtól akkor sem szabadult amikor kérdezte tőle Kriszti, hogy "és akkor FÁBÓL milyen lehetőségek vannak" ...
Pénteken a Bauhaus-ban felfedeztem, hogy van képkeretező részleg de sajnos akkor már nem volt ott érdemben senki, úgyhogy tegnap összeraktam a kibelezett noti részeit egy notebook táskába (mintha Frankenstein dobálgatta volna a szörny még darabos részeit egy búvárruhába) és ma bementem széles vigyorral az arcomon, hogy ITT bizony segíteni fognak.
Meg is találtam az emberem, vázolom neki a helyzetet, hogy "notebookból kihalászott LCD panel és mögötte az elektronika" amit ő már-már Steven Seagall-i mimika repertoárral követett, de mikor elértem a "de nem elég a sima keret, felépítményt szeretnék rá" akkor felcsillant a szeme (lásd az előző képen a "Proud" szónál) és elém hoz egy beszarás-behugyozás gyönyörű keretet ami mögött ott van egy kb 4cm mély doboz. Én spontán beledurrantottam a gatyámba.
Kérdeztem az árakról mire ő fondorlatosan visszakérdezett a méretekre. Na itt jött el az a pont ahol kicsit bepánikoltam mivel észrevettem, hogy OTTHONHAGYTAM A MÉRETEKET FAKKJEEEE. Kis telefonálgatás után azért meglettek a közelítő értékek (mert a notebook belsőség a táskámban már csak a "bepróbáláshoz" kellene, hiszen mindent eléggé kiterveltem és mm-re megvannak a méretek).
Mikor újra felvettük a fonalat kezdett gyanús lenni, hogy a "de én nem feltétlenül kérnék bele paszpartut mert akkor külön kell tákolnom bele valami belső rögzítő keretet a panelnek, plusz nem is kell nekem az üveg előlap hiszen jó lesz az LCD maga is meghát a velúr belsőhöz sem ragaszkodnék" frázisom után kibukott belőle, hogy "Dehát itt nincs műhely. Ezeket egy külsős cég csinálja. Én beírom a gépbe a méreteket amit megad és ők hozzák a dobozt két héten belül. Variálni nem sok mindennel lehet, ez így jön.".
Itt egy könnycsepp gurult a szemzugomba mert úgy éreztem elárultak. Megnéztem a 87 keretmintát, kinéztem kettőt, csináltattam a sráccal egy-két számítást (hogy azért tudjam nagyjából, mi mennyi) majd gyors búcsút intettünk egymásnak. Láttam arcán a bánatot (Lásd Steven Seagal mimika : SAD), de ez már nem enyhített az én fájdalmamon ...
Egy hozadéka mégis volt a mai napnak: Amit keresek azt úgy hívják, hogy "tárgykeretezés".
Továbbra is úgy tartom, hogy a Bauhaus kurvajóhely. És tényleg segítenek, ha tudnak.
Egyébként én mint "oldjuk meg" ember sokszor szembesülök azzal, hogy a barkácsáruházakban nem "oldjuk meg" emberek dolgoznak, hanem "adjuk el" emerek. Oké, ez naívság a részemről és mármár keserédes paráznasággal megyek oda az eladóhoz, hogy "keresek egy olyan BÁRMIT ami tömör fém rúd, 9.5mm az átmérője, se több se kevesebb és minimum 9.5 cm hosszú" Erre a sztenderd válasz a "mi nem tartunk olyat."
Pedig milyen jó lenne, ha azt mondaná, hogy "Figyelj, itt ez a kapupánt csavar, bár 10-es, de a sima részénél pont 9.5mm és ez a rész megvan 10cm. Namost a végéről lefűrészeled a menetes részt és meg is vagy 125ft-ból."
Nade ilyen nincs. Főleg, hogy a 10-es kapupánt csavar sima részének az átmérője 8.95mm amitől a székem amibe ez mint billenő-tengely kellene lötyögni fog ami pedig unkomfort. De gondolom nem ez állt a "mi nem tartunk olyat" hátterében.
Milyen Lágymányosi? Nem inkább Rákóczi? :))
VálaszTörlésRákóczi egy túróst! :)
VálaszTörlés