Nos. Elkezdődött a nyár elejétől az ősz végéig húzódó ittapiros-holapiros a szememben. Kötőhártyagyulladásnak meg allergiának is hívják. Úgy döntöttem, hogy idén időben lépek és már most alig két hét pirosság után elmegyek a szemészetre. Miután eredetileg a xxii. kerületi sztk-ba jártam és ott mindíg az volt, hogy legalább 1 de kicsit rosszabb esetben 2, sőt 3 órát is lehetett várni mielőtt az ember bejutna a "daráló" vizsgálatra (ami abból állt, hogy bementem, az orvos felém fordult, hümmögött kettőt írt egy receptet és 1 perc után (!!!!) már mehettem is), úgy döntöttem, hogy most kipróbálok valami mást :) én kis naív.
Mivel a xi. kerületbe költöztünk úgy gondoltam, hogy miért ne adhatnék esélyt a Fehérvári úti sztk-nak. Bemegyek, hogy szemészet, mutatom a véres szemem (enélkül kb 2 hónap a várólista!), kapok sorszámot. Felmegyek, várok, várok, várok, sorszámok jönnek, mennek, emberek jönnek, mennek én meg csak várok, az összes játékot kipróbáltam a telefonomon, fészbúkra irogattam, a végén már foggal akartam felfeszíteni a járólapokat és a szemgolyómon egyensúlyozni a várótermi székeket, de semmi. Pontban két óra várakozás után úgy gondoltam, hogy én megadtam a lehetőséget az orvostudománynak, ezért lementem a betegirányítóba ahol megnyugtattak, hogy van még egy akut beteg akit még nem hívtak be és már csak nyolcan vannak előttem. Ekkor búcsúztam az intézménytől.
A "A szem nem játék úgyhogy tessék szépen visszatenni a pohárba" jótanácsot megfogadva úgy döntöttem, hogy mint egy jó sztk-gourmet (levédetem a kifejezést! :D) tovább kísérletezek. Ma reggel úgy döntöttem hogy én és a szemgolyóm bemegyünk a budaörsi sztk-ba. Reggel 8 után kicsivel érkeztem oda (ingyenes parkoló, nemúgy mint a Fehérvári út környékén lévő fizető övezet), bejelentkeztem. Itt is akut esetben van "sürgőségi" ellátás. Sorszám nincs, névvel szólítanak. Itt is ülök, várok, nyomogatom a telefont. Egy óra várakozás után már kissé ideges kezdtem lenni és már előrevetítettem, hogy megint a nagy semmiért megyek be. Kb két perccel az egy órás határ után kijött a nővérke és szólt, hogy "Tibor?" mondom "Viktor" ... "őő akkor a másik keresztneve az Tibor?" "az meg Zoltán" ... "Áhh .. Zoltán ... Akkor az! maga lesz a következő!". Mondjuk túl sok variációja nem volt a beazonosításra mert akkor rajtam kívül már csak egy lány várt ott. Mondjuk miután szólt a nő nekem és mondta, hogy én leszek a következő akkor a riba.. a kur... khm ... a HÖLGY várótársam bepróbálkozott, hogy esetleg ő csak éppenhogy csak egy pillanatra esetleg elém ha lehetne. Teszem hozzá, hogy szintén időpont nélkül jött és kb 10 perce volt ott.
Lényegalényeg: bejutottam. És itt jött a mellbevágó történet: MEGVIZSGÁLT AZ ORVOS :) Egy nagyon kedves és szimpatikus hölgy volt aki meghallgatta a problémáimat, utána felolvastatta velem a táblát, majd megpróbálta a leggyengébb lencsét (kicsit homályosan láttam de ez a reggelnek és a gyulladt szememnek köszönhető) ami nem javított a helyzeten, aztán valami rés vagy milyen cumóval megvizsgálta a szemem, aztán fénytörést nézett egy másik géppel, aztán még egy kézi lámpás-nagyítós módszerrel is ALAPOSAN megnézte mindkét szemem. Közölte, hogy szinte 100%-os mindkét szemem (egy nagyon kicsi hiba van, de úgy fejezte ki, hogy "erre nem tudok szemüveget adni"), elmondtam még neki, hogy fáradságnál erősödik a piros-effekt (és ő meg is hallgatta), szóval teljesen szembe-sült a helyzettel (minőségi humor! :D). Aztán felírt két szemcseppet (egyet az szokásos allergia elleni spersallerg helyett) és egyet ami szteroidos (azzal a megkötéssel, hogy csak akkor használjam, ha a másik nem segít), és ezt azért hogy ne kelljen újra kivárnom a soromat a szemészeten. Plusz még ajánlott kétféle műkönnyet is. EZ EGY TÜNDÉR!
Kiváltottam az allergia elleni cseppet meg a műkönnyet és most boldog vagyok, mert megtettem közel mindent amit csak lehetett. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése